2009. július 4., szombat

Felhőkarcolók árnyékában

Spíler Ötsi, a fővárosi éjszaka önjelölt gettóharcos ritmuscsászára kultikusnak tekinthető tatut varratott fel némi hollótus és egy kirabolt öreg nagyi táskájában lelt varrókészlet felhasználásával kicsi Sancho Panzájának segítségével, aki utcagyerekként minden aszfaltrajzversenyt megnyert a kerületben, így tökélyre fejlesztette kézügyességét és rajztechnikáját. Úgy vélte Ötsi, hogy az ő hátterével és hírhedtségével, hétkörúton túli népszerűségével villámgyorsan betör a zenei életbe és hip-hop maga mögé kényszeríti a teljes művészgárdát csiszolatlan gyémántként tündöklő mjúzikalitásával, amit reggelente 3 deka kommersz vodkával igyekezett csiszoltként feltüntetni, valamint nyelvét pörgetősebbé tenni "migrimigri" nyelvtörős mondókákat hadarva.
De "a beton házak között nem várnak csodák" és ezen épületek falai a hip-hop guru agykapacitását is árnyékba borították, nemcsak a kutyaszaros járdákat, így aztán a nagy kiugrást végülis meghiúsította egy dohányos trafik ajtajának balul elsült felfeszítése a közterület figyelő kamerák alatt , ami nem a NyúJorki Jenkik birodalmának felhőkarcolói közé repítette Spílert, hanem a Gyorskocsi utca irányába, így a kultikus tetkó jelentése átlényegült a NY-ócker kopott, szmogtól szürke gangos bérházainak hirdetményévé és az üzenet: ha egyszer "Hip"-et kurjantva fenn érzed magad, gyorsan kerülhetsz padlóra koppantva, hogy annyit sem tudsz kinyögni: "Hop"-pá!

Nincsenek megjegyzések: